A fogyasztás érdekében a társadalom változásait mesterséges eszközökkel generálják. A családok szétrobbantásával ugyanis nő az eladható termékek köre is. Már nem az egy telefon, egy mosógép, egy hűtő világát éljük, hanem az önálló életre berendezkedett, Szuperegok világát. Ez nem több puszta gazdasági érdeknél, ám egy közösségi folyamatot a tömegkommunikációs eszközök segítségével az egyének szintjén nagyon könnyű láthatatlanná tenni. A fizikai értékek azért kapnak prioritást a világban, mert ezzel "mérhetővé" válhat az egyéni élet értéke. MIndez nem a nők és nem a férfiak hibája. Ebben a vezetői játszmában a legtöbb ember csupán sakkbábu, azon belül is a nagy lépésekre képtelen "paraszt". S ha már a sakktábla is hierarchikus rendbe sorolja a társadalom tagjait, akkor mit is várhatnánk a gazdaság, a politika, a vallás Vezetőitől? A teljes kiszolgáltatottság elkerülésére azonban a legnagyobb közösségformáló erő siethet segítségünkre, ennek gyökerei pedig az egyéni hitben keresendők.  Eszerint létezésünk stabilitását nem a gazdasági, vallási kapaszkodók adhatják, hanem az, hogy mennyire tudjuk függetleníteni önmagunkat bármilyen külső elvárástól, döntéstől, iránymutatástól. A szabadság ebben a kontextusban nem a fizikai test szabad vándorlásának a megengedését jelenti, hanem a másoktól független, egyéni döntések következményeinek és felelősségének mindennapi megélését biztosítja az egyénnek. Az az entitás, amely a világ létrejöttéért "okolható", nem szabályozza az emberek egymás közti hierarchiáját, és mindannyiunk számára ugyanazt nyújtja. A Szeretet, mindig és mindenhol a kiegyenlítődés felé törekszik. A válságok ennek az erőnek a dinamikáját igyekeznek az egyéni létezés szintjén korlátok közé szorítani.