Emberközpontúból pénzközpontú lett a világ. És médiaközpontú. Szomorú. Akinek több pénze van, azé a hatalom. Ez a világ mindent pénzben mér. A pénzközpontú világban a haszon mindig fontosabb az embernél. Emberi méltóság? Megvehető. Minden eladó. A média olyan képet közvetít, aminek alig van köze a valósághoz. A pénzügyi szorongás, a média és a politika – tehát a pénz- és médiaközpontú "gondolkodás" - mindenre rányomja a bélyegét, és mindez gyönyörűen lecsapódik az emberek egymással való viszonyában is...

Hová vezet ez az egész?!

(Érdeklődve várom a blog folytatását…)

@Életvanbenne:

A média kinek teszi eladhatóvá a fizikai értékeket? Szerinted nincs rájuk fogadókészség? Befogadod az információkat, aztán vásárolsz. Vagy te ellenálsz a csábításnak? Netán sűrűn cserélgeted az alig használt ruháidat?
Miért azt látod, hallod, amit a média közvetít?
Ki-kit irányít? Nos?

@Életvanbenne: Hiányzik a HIT és az ERKÖLCS a jelen világból.Ezért aztán szép lassan eluralkodik az EGOIZMUS. Baj van a családokban. Rosszak, vagy talán hiányzanak/?/, a célok,amelyek a társadalom egészére tekintettel lennének....

@Uncle Spam:

Hogyne lenne erre fogadókészség… Azt gondolom, hogy a médiát nem nagyon lehet kikerülni, nem lehet elzárkózni. Viszont a probléma nem csak a fizikai értékek mértéktelen, állandó cserélgetésére való „felszólítással” van, hanem az EMBERI értékek milyenségének közvetítésével is. Nem csak legyen új mobiltelefonod, autód, ruhád, mosogatógéped, stb., hanem például meguntad a feleséged? cseréld le egy fiatalabb nőre!; szexelj orrba-szájba, bárkivel, akit csak megkívánsz. A média nem csak közvetít, hanem aktívan részt vesz az emberek értékrendjének kialakításában. Talán ezért olyan elferdült ez a világ…

Hogy ki irányít? A média embereket irányít. A médiát emberek irányítják. Olyan emberek, akiknek a pénz és a hatalom számít. Tehát azt gondolom, hogy a pénz irányít.

Kedves Életvanbenne,

Igazad van. Az Emberi értékek devalválódtak. A fogyasztás kultuszát éljük, és ebben gazdasági értelemben nincs helye azoknak az értékeknek, amelyek pénzért nem vehetők meg. Azért lesznek értéktelenek, mert a piacon nem lehet eladni őket. A kapcsolatok szétrobbantása mögött is hasonló okok húzódnak meg. Egy család nem jelent akkor piacot, ha csak egy mosógépet lehet eladni. AZ erkölcsi züllés mögött ezért valójában szintén a fogyasztás áll. Ha külön élünk, akkor mindenből kettő kell.

@arkitekt: Kedves Arkitekt, a hit és az erkölcs hiánya szintén a hataloméhes emberi személyiségban keresendő. Ahol mindent a pénz irányít, és válságok esetén csak gazdasági megoldásokon törik a fejüket a hozzáértők,ott nem igazán van értelme mély emberi érzéseket, gondolatokat megfogalmazni. Persze sokan vallják, hogy igen ám, de elvekből sajnos még nem lehet a boltban élelmet, vagy ruhát vásárolni. Az egoizmus valóban kulcs lehet a megoldáshoz. A mértéketelen jómód, szeretethiányra vall, egyfajta kompenzáció azért, mert a szeretet nem úgy, és akkor került befogadásra, amikor a legnagyobb szükség lett volna rá. A gyermekkorban meg nem kapott szeretet később könnyen csaphat át egoizmusba. A hatalommal ugyanis megvásárolható "tisztelet" és félelem jár. Ha vagyonom van, másokat élete felett rendelkezhetek, és ez a szomorú illúzió lesz az, ami pótolja a korábbi szeretethiányt. Mivel azonban csak az anyagiaktól függ,sosem lesz elegendő...

@Uncle Spam:
Így van, a fogyasztás megszállottsága már nem csak a kézzel fogható értékekben mutatkozik meg, a „mindig újat veszek” sajnos már rég nem csak a használati cikkekre vonatkozik, hanem az emberi kapcsolatokra is. Ha nem működik, továbbállunk, szemet hunyunk a problémák felett, az ember sokan inkább rábólint egy könnyebbik útra, például egy szakításra, ahelyett, hogy dolgozna a kapcsolatán. Nem célom felülbírálni válásokat, szakításokat, egyszerűen csak azt érzem, hogy az emberek kezdenek leszokni a problémák megoldásáról, a küzdésről. Az emberi kapcsolatok nem azonosíthatók egy elromlott mobillal, amit lehet pótolni a legközelebbi plázában… :(

@Életvanbenne: A dolog azért ebben az esetben egy kicsit árnyaltabb. Nem az esetleges szakításokkal van gond, hanem azok Miértjével. A "könnyű" szakítások oka ugyanis általában az, hogy az illető nem felel meg az elvárásainknak. Ezeket pedig sohasem lehet igazán teljesíteni. Sajátos vonás az is, hogy az őszinteség szinte teljesen hiányzik a kapcsolatokból. Többet akarunk mutatni annál, mint akik vagyunk, és olyan közösségi minták alapján kezdünk élni, amely úgy érezzük, hogy kiemel az átlagból, ám paradox módon éppen ezért lassan egyforma "értékekkel" szaladgáló emberek között élhetünk majd. Vállalni önmagunkat, talán csak ennyi kellene. MINDIG ÉS MINDENHOL. Különben a sokféle szerep között állandóan "Súgók"-ra kényszerülünk...

@Uncle Spam:
Egyetértek. Itt lép a képbe az elfogadás. Oda-vissza. Viszont ha nem vállaljuk önmagunkat, akkor hogyan lehetne „elvárni”, hogy a másik elfogadja azt, amik vagyunk? (Tetszőleges jellegű kapcsolatról beszélek...) És ha vállalom önmagamat, miért „várom el”, hogy a másik elfogadjon?

Már megválaszoltad a kérdéseidet. A másodikra pedig egy korábbi kommentben találsz választ.
Nincs elvárás...
Sem Önmagaddal szemben, sem másokkal szemben. Elfogadás van. Mindkét félnek ezt közösen kell gyakorolnia. Ez nem kompromisszum, ez a szeretet

@Uncle Spam:
:)

@Életvanbenne:
Az élethez való viszonyunkat alapvetően a tetteink határozzák meg. Akkor érdemes ott lenni,amikor szükség van rá. Sokan a szép szavakkal úgy érzik pótolható a tett. Néha talán így van. De alapvetően az lesz befolyással lelkünk és életünk minőségére, hogy ne akkor nyúljunk valaki után, amikor már fuldoklik, hanem észre vesszük azt is, hogy szeretne megtanulni úszni...

Szeretettel,

Unclespam