HTML

Életben maradni, embernek maradni

Nem gazdasági válságot élsz át, hanem egy évezredek óta tartó értékrend-krízisnek vagy részese, melynek a gazdasági válság csupán a következménye.

Friss topikok

  • Uncle Spam: @yanchi345: Nos, az egyéni érdekérvényesítés közösségre gyakorolt hatása és a közösségi döntések ... (2009.06.21. 13:42) Válságok, álságok
  • Uncle Spam: Nos, a fogyasztói modell, ahogy fogalmaztad, sok száz, mi több ezer év civilizációs eredménye. A h... (2009.06.09. 18:59) Megvalósítható a halhatatlanság?
  • Uncle Spam: @Életvanbenne: Az élethez való viszonyunkat alapvetően a tetteink határozzák meg. Akkor érdemes o... (2009.06.05. 15:34) Egyszer volt, ember volt
  • Uncle Spam: @pillangóvadász: Kedves Pillangóvadász! Több dolog miatt is hálás vagyok Neked vagyok azért, hogy... (2009.06.04. 08:55) Mit keresel a valóságban?

Linkblog

Archívum

Megvásárolható a boldogság?

2009.06.21. 13:16 Uncle Spam

 

Csak a szeretetre számíthatunk akkor, amikor az életben maradás a tét.
A társadalmi összefogás megvalósításához nem gazdasági érvek kellenek. Különösen nem akkor, amikor az egyenlők között mindig lesznek egyenlőbbek. Nehéz lojalitást várni azoktól, akiknek néhány ezer forint is vagyon, miközben a megszorítások, a gazdasági válsághelyzetek csak a legritkább esetben –forradalmak, polgárháborúk idején- képesek felemelni a lecsúszófélben lévő társadalmi rétegeket. Az anyagilag nehéz helyzetben lévők önérvényesítési képessége egy olyan társadalomban, ahol a legfőbb kommunikált értékmérő a pénz, éppoly csekély, mint az oroszlánok közé keveredett gazelláé. A jogfosztottság, a pénzzel megvehető „bármit megtehetek”-kel szemben a XXI század Európájában éppúgy virágzik, mint a sötétnek titulált középkorban, ahol a röghöz kötöttséget sírig tartó keresztként cipelte vállain minden jobbágysorban született.
Az üzleti világban nincs olyan valóságos alapokon nyugvó kifejezés, hogy: ellenérdek. Az üzlet nem ismeri a jó és a rossz fogalmát sem, nincs számára morális értelemben vett tiszta, vagy piszkos pénz. A modernkor gazdasági fogságában talán az a legmegdöbbentőbb, ahogy a különböző manipulatív eszközök és a pénz segítségével elhisszük: szabadok vagyunk. Az anyagi lét minden eleme a lábaink előtt hever: csillogó autócsodák, luxuslakások, külföldi álomutak, vad szexualitás, alkohol, drog stb. Segítségükkel olyan boldogsághoz juthatunk, amely sohasem lesz tartós, nem lesz biztonságos, nem lesz mély. Nem lesz egyik sem, mert megvásárolható! Bármilyen hatalmi törekvés, agresszió, önkény is állja útját azonban a szabadság és a szeretet szívet-lelket melengető hangjainak, ezek a békét hirdető erők éppúgy hatnak, mint a víz. A legkisebb résen is átszivárogva, lassan mindent tisztára mosnak. Mindaz, amitől az élet ÉLETTÉ válik, pénz nélkül is a miénk lehet. A boldogsághoz szükséges legfőbb képességgel ugyanis mindenki korlátlanul rendelkezik.

Szólj hozzá!

Válságok, álságok

2009.06.18. 12:34 Uncle Spam

A fogyasztás érdekében a társadalom változásait mesterséges eszközökkel generálják. A családok szétrobbantásával ugyanis nő az eladható termékek köre is. Már nem az egy telefon, egy mosógép, egy hűtő világát éljük, hanem az önálló életre berendezkedett, Szuperegok világát. Ez nem több puszta gazdasági érdeknél, ám egy közösségi folyamatot a tömegkommunikációs eszközök segítségével az egyének szintjén nagyon könnyű láthatatlanná tenni. A fizikai értékek azért kapnak prioritást a világban, mert ezzel "mérhetővé" válhat az egyéni élet értéke. MIndez nem a nők és nem a férfiak hibája. Ebben a vezetői játszmában a legtöbb ember csupán sakkbábu, azon belül is a nagy lépésekre képtelen "paraszt". S ha már a sakktábla is hierarchikus rendbe sorolja a társadalom tagjait, akkor mit is várhatnánk a gazdaság, a politika, a vallás Vezetőitől? A teljes kiszolgáltatottság elkerülésére azonban a legnagyobb közösségformáló erő siethet segítségünkre, ennek gyökerei pedig az egyéni hitben keresendők.  Eszerint létezésünk stabilitását nem a gazdasági, vallási kapaszkodók adhatják, hanem az, hogy mennyire tudjuk függetleníteni önmagunkat bármilyen külső elvárástól, döntéstől, iránymutatástól. A szabadság ebben a kontextusban nem a fizikai test szabad vándorlásának a megengedését jelenti, hanem a másoktól független, egyéni döntések következményeinek és felelősségének mindennapi megélését biztosítja az egyénnek. Az az entitás, amely a világ létrejöttéért "okolható", nem szabályozza az emberek egymás közti hierarchiáját, és mindannyiunk számára ugyanazt nyújtja. A Szeretet, mindig és mindenhol a kiegyenlítődés felé törekszik. A válságok ennek az erőnek a dinamikáját igyekeznek az egyéni létezés szintjén korlátok közé szorítani.

2 komment

Megvalósítható a halhatatlanság?

2009.06.05. 15:18 Uncle Spam

 

Ha a hasonló gondolkodású emberek egymás felé nyújtják a kezüket, akkor olyan értékkel gazdagodhat a világ, amely kiegyensúlyozhatja a negatív érzelmeket, az irigységet, a szeretetnélküliséget, a hatalom iránti olthatatlan vágyat. Ahhoz azonban, hogy mindez megvalósuljon, el kell érni egy kritikus tömeget, s így átbillenhet a "mérleg" nyelve is. Nem politikai eszközök, nem gazdasági mágiák szükségesek ahhoz, hogy élhető életünk legyen. Mélyről fakadó hit és szeretet mellett valósítható csak meg, hogy ne a pénz és a hatalom legyenek a legfőbb értékmérői a világnak, hanem, hogy önzetlen cselekedeteink által milyen Emberekké válhatunk. A halhatatlanság kulcsa tehát az, ha úgy adunk át magunkból valamit, hogy az egy másik ember életére is hatással legyen. A tetteink így generációkat ívelhetnek át és segítségével test nélkül is elutazhatunk a világ bármely tájára. Ott lehetünk az emberek Szívében, a Lelkében, a mindennapjaiban anélkül, hogy helyet változtatnánk. Ez az élet, a szeretet igazi csodája.

2 komment

Mit keresel a valóságban?

2009.05.30. 21:34 Uncle Spam

 

Ha visszatekintünk az emberiség történelmére, könnyen felfedezhetjük azokat a hasonlóságokat, amelyek a különböző társadalmak fejlődéstörténetében előfordultak. Az analógiák oly annyira szembetűnőek, hogy megdöbbentőnek hat, vajon miért nem volt képes az emberiség a tanulságok levonására és miért nem tudott olyan társadalmi modellt felépíteni, amely kiállja az idő próbáját?
Az ember számára minden élőlény, fogalom, fizikai tárgy attól válik valóságossá, hogy körül tudjuk írni, keretet adhatunk formájának és valamihez viszonyítjuk létezését. A valóság azonban tőlünk függetlenül is létezik. Sőt, talán abban a pillanatban válik illúzióvá, amikor először megfogalmazzuk. Hiszen mindaz, amiről beszélünk, amit leírunk, vagy kiszámolunk, esetleg művészi formában megjelenítünk előttünk is létezett és utánunk is létezni fog.
Az, hogy olvasol, ezek szerint talán meg sem történik. Lehetséges, hogy csak abban a valóságban igaz, amelyet jelenlegi tudásunk alapján érzékelni tudunk. Tudatunk határain táncolva a szeretet, a béke, vagy éppen a tudás is csak azért létezhet, mert a világot olyannak képzeltük el, amelyben ezeknek a fogalmaknak megtalálhatóak az ellenpólusai is.
Legbensőbb lényegünkből árad annak a megértése iránti vágy is, hogy miért kell szenvedéssel, fájdalommal együtt élnünk és az ezekre adott válaszaink között könnyen eltéveszthetjük az élethez kivezető utat.

8 komment

Egyszer volt, ember volt

2009.05.29. 22:47 Uncle Spam

 

Hideg szél fúj, olyan mintha október lenne. Ballagok éppen a Duna felé, és égnek lelkemben a növekvő árfolyamok, büdösek, furcsák ezek a szomorú mindennapok.
Dübörög a szekér, látszatvalóságot visz majdnem értékekkel. Csattognak az új héjaszárnyak, keresik a prédát, dollár és eurocentekért hajlong az emberi méltóság. Bizony tudom ám a leckét, oly sokat hallottam, annyi vagyok, amennyi a zsebemben néha-néha összekoccan. Az apró szégyenpírt von fémarcára, nehezen adja magát, de a kényszer nagyobb úr, mint a soha ki nem mondott igazság. A király új ruhájában pompáznak már a plázaladyk, gyári műanyag, és sztárvendéghaj, mindenütt izzadó hamisság üldözi az antiférfit. A bakter sztrájkba lép, nincs többé büdös banyája, bekapcsolja a tv-t, mert ott van neki a showbálványa.
Ki vagyok én, hol van hát kezdetem és végem, ha nem volt és nem is lesz semmi pénzem? Emlékszem, Embernek hívtak valaha, de valaki egyszer úgy megbökött, hogy most az Énmúzeumban az vagyok, aki önmagától is elszökött.
Szeretnék váltani, de nem engedi már a hitel, önként vállalt rabságomban ezért megbékélek a hittel.

12 komment

süti beállítások módosítása