Csak a szeretetre számíthatunk akkor, amikor az életben maradás a tét.
A társadalmi összefogás megvalósításához nem gazdasági érvek kellenek. Különösen nem akkor, amikor az egyenlők között mindig lesznek egyenlőbbek. Nehéz lojalitást várni azoktól, akiknek néhány ezer forint is vagyon, miközben a megszorítások, a gazdasági válsághelyzetek csak a legritkább esetben –forradalmak, polgárháborúk idején- képesek felemelni a lecsúszófélben lévő társadalmi rétegeket. Az anyagilag nehéz helyzetben lévők önérvényesítési képessége egy olyan társadalomban, ahol a legfőbb kommunikált értékmérő a pénz, éppoly csekély, mint az oroszlánok közé keveredett gazelláé. A jogfosztottság, a pénzzel megvehető „bármit megtehetek”-kel szemben a XXI század Európájában éppúgy virágzik, mint a sötétnek titulált középkorban, ahol a röghöz kötöttséget sírig tartó keresztként cipelte vállain minden jobbágysorban született.
Az üzleti világban nincs olyan valóságos alapokon nyugvó kifejezés, hogy: ellenérdek. Az üzlet nem ismeri a jó és a rossz fogalmát sem, nincs számára morális értelemben vett tiszta, vagy piszkos pénz. A modernkor gazdasági fogságában talán az a legmegdöbbentőbb, ahogy a különböző manipulatív eszközök és a pénz segítségével elhisszük: szabadok vagyunk. Az anyagi lét minden eleme a lábaink előtt hever: csillogó autócsodák, luxuslakások, külföldi álomutak, vad szexualitás, alkohol, drog stb. Segítségükkel olyan boldogsághoz juthatunk, amely sohasem lesz tartós, nem lesz biztonságos, nem lesz mély. Nem lesz egyik sem, mert megvásárolható! Bármilyen hatalmi törekvés, agresszió, önkény is állja útját azonban a szabadság és a szeretet szívet-lelket melengető hangjainak, ezek a békét hirdető erők éppúgy hatnak, mint a víz. A legkisebb résen is átszivárogva, lassan mindent tisztára mosnak. Mindaz, amitől az élet ÉLETTÉ válik, pénz nélkül is a miénk lehet. A boldogsághoz szükséges legfőbb képességgel ugyanis mindenki korlátlanul rendelkezik.
